"Amikor egy nyugati kultúrában nevelkedett ember filmet készít a keleti kultúra filozofálásáról, az egy rettentően bátor húzás. Amikor egy ismert (és elismert) színész gondol egyet és átül a rendezői székbe, akkor az egy bátor húzás. Ilyenkor ugyanis mind a nézők, mind a kritikusok előszeretettel keresik a fogást, ha pedig megtalálják, akkor a filmnek annyi. Keanu Reeves pedig nem arról híres, hogy gyáva lenne, hát fogta magát és egy kőkemény témához nyúlt első rendezésében: ez A Tai Chi harcosa. Ami egy rettentően fogyasztható mozi lett. Rögtön repítem is az első piros pontot: egyáltalán nem érződik rajta, hogy ez egy elsőfilmes direktor munkája, nem jön át az izgulás, nincsenek tétova pillanatok, így ezen nem tudnak fogást keresni. Sajnos leginkább a hollywoodi filmekhez szokott szemnek könnyen fogyasztható: az alapfelállás ugyanis a nyolcvanas években unalom ismételt és ismert, ezen pedig nem segítenek a kétdimenziós karakterek sem. Ugyanakkor az, ahogy a keleti és a nyugati világ összeütközik, ad egy kellemes frissességet a mozinak, s ezt Keanu a saját megjelenésével is ügyesen erősíti.Nem a leglátványosabb, amit életemben láttam, de legalább korrektül össze vannak rakva, jórészt még el is hittem majd mindet, a vágás pedig egy újabb pirospontos terület, aminek köszönhetően a harcjelenetek még élvezetesebbek.Egy szó, mint száz, teljesen korrekt iparosmunkát tett le az asztalra Reeves, ami ugyan nincs az évtized, de még az év legjobbjai között sem, viszont szórakoztató és lekötött, a logikai bakikat pedig simán elnéztem neki. Hogy lesz-e valaha annyira sikeres Keanu rendezőként, mint színészként? Korai még megmondani, de az idő majd megadja a választ. A Tai Chi harcosát viszont bátran ajánlom megtekintésre."