Dr. Kucsera Ferenc káplán egy nehéz történelmi időszak résztvevője volt és 27 évesen -, akaratán kívül - a Tanácsköztársaság terrorjának áldozata. Kucsera Ferenc Léván, szegénycsaládba született a XIX. század végén és ott kezdte meg iskoláit. Majd az esztergomi Papneveldében folytatta tanulmányait. A papi pályára lépve 1915-ben szentelték fel az esztergomi Bazilikában. Szentendre lett egyházi küldetésének első és utolsó állomása. Személyesen nem tapasztalta, mégis átélhette az első világháború szenvedéseit, majd a széthulló monarchia időszakát. Személyes érintettsége, hogy szülőföldjét, a Felvidéket a csehszlovák hadsereg elfoglalja. Kucsera ezekben az időkben játszott fontos szerepet Szentendre életében, segédlelkészként munkájával kivívta a hívők népszerűségét és szeretetét. A vértanúsága 1919 júniusában pedig emberségéről tett tanúbizonyságot. A kommunista hatalom ellen harcolóknak ugyanis a katolikus templom harangozása jelentette a jelet a fegyverkezésre. A harangot a helyi plébános segítségével egy nyolcgyerekes családapa kondította meg amikor a Vörös Hadsereg katonái a város felé tartottak. Az incidens után a katonák felelőst kerestek és Kucserát találták meg. Neki hiába nem volt az esethez semmi köze - hiszen a vallatóinak elmondta: sohasem politizált -, de egyenessége a vesztét okozta. Hiszen a fiatal pap nem volt hajlandó arra, hogy megvédve magát, feladjon másokat. A "tanácskatonák" különítménye így kivégezte Kucserát, amihez utólag szerkesztettek ítéletet. A sebtiben megásott sírját másnap "virágerdő" borította, hiszen a kivégzés helyére a szentendrei polgárok számolatlanul vitték a virágokat és elérték azt is, hogy a direktórium engedélyezte Kucsera újratemetését, immár a katolikus végtisztesség szerint.