Vitézy László dokumentumfilmje a magyarországi droghasználat érzékeny témakörét járja körül. Ebben a filmben 1988-ban először kaptak hangot olyan hátrányos helyzetű egyének akiknek sokáig a létezése is tabu volt. A késő Kádár-kori társadalom peremén tengődő szerhasználók húsba vágó személyes történeteinek felfedezése mellett a film másik fontos vállalása, hogy utánajárt a probléma „hivatalos” oldalának is. A riportalanyok beszámolóiból kiderül: az érdemi lépéseket évtizedekig hátráltatta, hogy a drog-probléma egyszerűen tabusítva volt. Meghallgathatunk narkósokat, orvosokat, hallhatjuk a szociológus, a jogász, a lelkész, a pap, a pszichiáter, valamint Nagy Feró véleményét is – a Beatrice zenéjével.