Az Úttörővasutat 1948-ban építette a kommunista kormány Magyarországon. A vonatok ma is közlekednek, ötszáz fiatal üzemelteti őket. Fizetés helyett egyedülálló közösségi élménnyel gazdagodnak. Trencsényi Klára dokumentumfilmjének főszereplői olyan kiskamaszok akik szerint a legjobb dolog a világon a Hűvösvölgy és Széchenyi-hegy között zakatoló Gyermekvasúton szolgálni. A vasútmániás Gergő és a tizenegyedik kerületi ikerpár, Viktor és Kármen, mind nehéz, hátrányos helyzetű kiskamaszok. Az ő sorsuk alakulásának követésével egy olyan világba nyerhetünk bepillantást ahová amúgy nincs bejárásunk: 10-14 éves gyerekek osztják meg velünk örömeiket, gondjaikat, miközben a külső szemlélő csak a fegyelmezetten menetelő kis felnőttet látja bennük aki vonatot meneszt, jegyet kezel, tiszteleg. Végigkövethetjük, ahogy ezek a gyerekek a felelőségteljes munka és a családi gondok, kamaszkori bájos biztonytalanságok és indulatok között valódi felnőtté érnek. A film arra keresi a választ, hogy a mai anyagi és érzelmi nehézségekkel küzdő kamaszok miért találnak menedéket ebben a múlt történelmét hordozó, ám hiánypótlóan szeretetteljes és biztonságot adó intézményben.