A Steven Spielberg által 1994-ben létrehozott Shoah Alapítvány hatalmas anyagot gyűjtött össze és vett filmre a Holocaust túlélőivel folytatott beszélgetésekből: 57 országban, 31 nyelven eddig összesen 50.000 interjú készült el. Egy évvel ezelőtt született meg az ötlet: felkérnek egy lengyel (Andrzej Wajda), egy cseh (Vojtech Jasny), egy orosz (Pavel Csuhraj), egy magyar és egy argentin(Luis Puenzo) rendezőt, országuk reprezentatív alkotóját, hogy az eddig elkészült interjúkat felhasználva készítsék el saját dokumentumfilmjüket. Spielberg kérdésére Andy Vajna habozás nélkül Szász Jánost, a Woyczek rendezőjét javasolta a magyar film elkészítésére. Szász János így nyilatkozik az elkészült műről, A Holocaust szemeiről: "A végső film csupán egy metszet. A holokauszt a gyerekek szemével, úgy ahogy egy gyerek látja, hogy a gyerekek miképpen látták mindazt a borzalmat, ami történt velük. Lehet, hogy nem igazi gyerekfilm készült, de a történet gyerektől gyerekig ível." Szász János nagy sikerű filmje, a Woyczek forgatásának helyszínén, a Hős utcai cigánytelepen forgatta a dokumentumokat keretbe foglaló fikciós részeket. Itt, a Hős utca 15-ben talált rá szereplőjére, a roma kamaszlányra, Sebella Katira. Ő lapozgatja azt a feledésre ítélt, szakadozott szótárat, mely a képek, montázsok, animációk segítségével megelevenedik, és felidézi az üldöztetés idejét. A kész filmbe végül 25 visszaemlékező szavai kerültek be. Az alkotók úgy szerkesztették művüket, hogy az interjúalanyok szövegei egyetlen nagy mondattá váljanak. Olyan mondattá, melyet sokan mondanak, és ami arról szól, hogy egy gyerek mennyire kiszolgáltatott, és mennyire nehezen érti meg vagy fogadja el az abszurd felnőttvilág szabályait.