Budapest és Párizs - 90 év elteltével ezen a két helyszínen rendeztek konferenciát a trianoni békekötésről. Az eseményeken résztvevő francia, olasz, szlovák, angol, román és magyar történészek azt elemezték, hogy milyen események vezettek az aláíráshoz. A kérdés ma is ugyanaz, mint 1920-ban: vajon miért döntöttek úgy a nagyhatalmak képviselői, ahogyan döntöttek?

Két érdekes hozzászólás a témához :

"Alapvetően izgalmas lett volna, ha nem 28 percbe próbálják belesűríteni azt, amiről órákig lehetne beszélni. Mondjuk így is érdekes volt, de az az érzésem, sajnos csak felvillantani tudták néhány történész véleményét, és nem kaphattunk igazán átfogó képet magáról a konferenciáról, az ott esetlegesen (és valószínűleg) lezajlott vitákról, pedig az is megért volna egy misét. Néhány külföldi tudós esetében picit szerecsenmosdatásnak éreztem a véleményt, ugyanis akadtak, akik olyasmit vallottak, hogy a békekonferencia lényegében tehetetlenül állt az események sodrásával szemben - vagyis hogy az OMM nemzetiségei olyan jó propagandát folytattak, és olyan erősek voltak, aminek hatására a győztesek észrevétlenül lyukadtak ki a lehető legdurvább megoldás mellett. Ez részben igaz is, de ha akarták volna, talán találhattak volna jobb megoldást is. Gyakran szoktak arra hivatkozni, hogy a háború során az antant ígéreteket tett a nemzetiségeknek, és ezeket kénytelen volt betartani. (Amúgy tudjuk jól, hogy az ígéretekkel semmiféle kötelezettséget sem vállaltak a jövőre nézve, ugyanúgy meg is szeghették volna az ígéretüket, mint ahogyan a győztesek oly sokszor megtették már a történelem során.) Szerintem ez a felelősség elmaszatolását jelenti.
Egy szlovák nő azt ecsetelte, hogy Csehszlovákiában az ott élő magyarok milyen jó bánásmódban részesültek. Bizonyára találtak a levéltárakban pár hamisítványt erről, mert szerintem a két világháború közötti nemzetiségi politika a környező országokban nem éppen ilyesmiről tanúskodik. Handabandáztak valamit arról is, hogy a Monarchiában milyen erőszakos asszimiláció zajlott, ami részben igaz, ugyanakkor az utódállamok is ezt folytatták (ráadásul sokkal durvábban). Persze mivel ők győztesek voltak, ezt soha senki nem kérte tőlük számon, ahogyan rengeteg példát lehetne sorolni a nemzetiségi elnyomásra más országokból is (pl. az írek esete). De ugye az ilyesmi elfogadható, mert ők a "jó" oldalon állnak, és az valójában nem is nemzetiségi elnyomás, csak a gonosz nemzetiségek rakoncátlankodnak, akiket meg kell regulázni. Félelmetes ez a kettős mérce, amely még napjainkban is tartja magát.
A másik - szerintem bicskanyitogató - megszólalás egy francia nőé volt, aki azt mondta, hogy nem az a kérdés, igazságos vagy igazságtalan volt-e a békeszerződés. Bárki bármit mond, szerintem igazságtalan és aránytalanul durva volt, ami akkor történt. Az is hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetek önrendelkezési joga csak a győzteseket illeti meg, nekik joguk volt a területi követelésekhez, az országukhoz került nemzetiségek elnyomásához. Azt hiszem, a trianoni békediktátum a történelemben példátlan büntetéssel sújtotta Magyarországot, amire nem igazán lehet mentséget találni."

"Ahogy Lenin mondta:„ Trianonban útonállók, gyilkosok diktálták a békét.”
A cinikus francia nővel szívesen beszélgetnék pár év múlva, miután az algériai, és egyéb muzulmán népek kikiáltják független államukat Franciaországon belül a nemzetek önrendelkezése alapján. A szlovák nőt meg bele sem kellett volna vágni ebbe a fél órába. Benes dekrétumok megújítása egy olyan állam részéről, amelyik Hitler első és utolsó csatlósa volt? (minden ellenkező híresztelés ellenére Magyarország már kapitulált, amikor szlovákok még harcban álltak Hitler oldalán) A szláv egység már széttörtetett, mondhatnám egymás torkának estek. Románia maradt csak meg, de a történelmet ismerve ez sem tart örökké. Nagyobb és erősebb birodalmak is az enyészeté lettek. Ez vár azokra az államokra, határokra is, amit most ismerünk. Lengyelország 130 év után állt fel egy igazán elkeserítő helyzetből, hiszen nekik még anyaországuk sem maradt.
Példát vehetünk tőlük-szóval fel a fejjel, túléljük a "győzelem sakálait"! "