1956-ban, egy nap különbséggel egyszerre kezdte el írni naplóját két fiatal srác Budapesten. Ez azonban nem a véletlen műve, hiszen amióta az eszüket tudják, jó barátok. A két fiú egyike, Kovács Jancsi akkor volt tizenhárom éves. A vele egy házban élő Csics Gyula - tizenkettő. A naplóírásnak pedig egyetlen oka volt: a forradalom. Közel vannak a tűzhöz - szó szerint, utcájukban a harcok közben kigyullad egy áruház, nap mint nap lövöldözést hallanak. Gyula közben éli a pesti gyerekek életét: hegedűórára jár és külön-németre, diafilmeket néz, szánkózik, egy rokon műhelyében Kossuth címeres jelvényeket gyárt. Jancsival elterveznek egy egész, még nem létező várost, ahol az utcákat a forradalom hőseiről nevezik el. Fejében és naplójában keveredik a pesti gyerekvilág, a gangok világa és az éppen zajló történelem. A film az ő naplóját jeleníti meg, animációs, dokumentumfilmes eszközökkel azzal a céllal, hogy az eredeti napló különleges atmoszféráját minél hívebben érzékeltesse.