Kuncz Aladárt az I. világháború kitörése Franciaországban érte és ellenséges állam honpolgáraként társaival együtt öt évig gyötrődött különböző francia internálótáborokban. Művében rendkívüli egyszerűséggel és erővel idézi fel a nacionalista gyűlölködésnek kiszolgáltatott rabok szenvedéseit. Egyedüli iránytűje és mentsége a megértő humanizmus ami megóvja a durva általánosítástól, hogy ne a francia népből, kultúrából ábránduljon ki, hanem a polgári demokráciának álcázott imperializmusból. A fekete kolostorban, azaz az atlanti szigeten álló Noirmoutier-ben töltött éveket úgy mutatja be mégis, hogy közben az olvasó nem veszíti el a kultúra megtartó erejébe vetett hitét. Hiszen láthatja amint a csőcselékből kiválnak a jóravaló, alkotni és dolgozni akaró emberek és egymásnak kulturális és színházi előadásokat tartanak, hogy kilépjenek a lágerélet nyomasztó mindennapjaiból és legalább gondolatban megszabaduljanak a frontra küldött emberséges parancsnok helyett kivezényelt adminisztrátor kegyetlenkedéseitől.