A friss hangú és igazi emberi derűt sugárzó történet hőse a gyerekkorból éppen kilépni készülő fiú Gabi és családja. Gabi naplójából ismerjük meg e család életének mindennapjait, az ő szigorú gyermekszemével láttatja velünk az író a felnőtt világot. Gabi családja bármely pesti lakásban élhetne; tagjaival naponta találkozhatunk autóbuszon, közértben, hivatalokban. Van valami azonban, ami megkülönbözteti őket a többiektől. Ez a család a szó igazi értelmében közösség. Itt még mindenki szükségét érzi a másik megértésének. Erre törekszenek a szülők és ezt szeretnék a gyerekek is. Hogy törekvésük mégsem járhat igazán sikerrel, abban nem csak ők a hibásak, hanem zaklatott, örökös készenlétet és rohanást diktáló korunk is. Mert azért ebben a családban is mindenki a magáét mondja; a felnőttek átbeszélnek a gyerekek feje fölött, a gyerekek pedig a maguk igazságai szerint értelmezik a tapasztalható világot. Mégsem kell féltenünk őket, mert a család tagjaiban egészséges, jó szellem él, mert képesek a szeretetre.