"Nem várok holnapig" - énekli türelmetlenül Zalatnay Cini, de a szerelmespár lakás hiányában mégsem tud mást tenni. Vigasztalásul egy üres kertmoziba mennek ahol burleszk-fantáziafilmekben visszaálmodják magukat boldogabb korokba. Felelevenednek a boldog békeidők szállodái - boldogtalan szerelmesekkel akiket a jobb frigy reményében szakítottak el a szülők egymástól, majd a háborús évek bombaverte szállodái és az ötvenes évek hotelszobái ahol gyilkosok lestek a fiatal szerelmespárokra. Majd újabb robbanás helyett hetvenévesen látják viszont magukat - még mindig reménykedve.