Négy régi jó barát - a rendszerváltásig mindnyájan vasutasok - a leépítések áldozatai lesznek. Sok évvel ez után amikor már a régi állomást is elhordták a tolvajok, Honos falu egykori állomásfőnöke Zsuzsa Lajos értesítést kap a városból, hogy menjen be az állomás irodájára. A MÁV ugyanis ezt a szárnyvonalon lévő állomást nézte ki, hogy a Taszáron állomásozó katonáknak szállított árut ellenőrizzék. Lajos, hogy a négy barát alkalmilag újra álláshoz jusson azt hazudja, hogy az állomás még létezik és képesek ellátni a feladatot. Az ellenőrzés persze nagyon szigorú. Lajos kap egy ultramodern mobiltelefont, hogy azzal állandóan felvételeket készítsen a munka menetéről. A "rövid póráz" rengeteg hazugságra kényszeríti őket lévén, hogy még állomás sincs. A taszári áruból azonban remekül élnek. Olyannyira, hogy nem elégszenek meg a saját szükségleteik kielégítésével, kereskedni is szeretnének hadtáptól lopott áruval. Ehhez azt a hazugságot találják ki, hogy vállalkozás formájában beindítják a személyforgalmat Honos állomásról. Míg a felnőttek hazudoznak addig a fiatalok szerelemre lobbannak. Legalábbis a kamasz narrátorunk, Zsuzsa Tamás belezúg a taszári üzemfőnökség vezetőjének lányába aki néhány évvel idősebb nála.