rendező: Vámos László író: Katona József,Egressy Béni forgatókönyv: Nádasdy Kálmán gyártásvezető: Áldor György zeneszerző: Erkel Ferenc, Rékai Nándor fényképezte: Bornyi Gyula díszlettervező: Jánosa Lajos dramaturg: Ruitner Sándor
Szoboszlai Sándor (II. Endre, magyar király) - énekhangja: Sólyom-Nagy Sándor Komlóssy Erzsébet (Gertrúd királyné, Endre felesége) Trokán Péter (Ottó, meráni herceg, Gertrúd öccse) - énekhangja: Réti József Simándi József (Bánk bán, Magyarország nagyura) Szakács Eszter (Melinda, Bánk felesége) - énekhangja: Ágay Karola Fekete Tibor (Petur bán, bihari főispán) - énekhangja: Faragó András Solti Bertalan (Tiborc, paraszt) - énekhangja: Melis György Benedek Miklós (Biberach, kóbor lovag) - énekhangja: Palócz László
Amíg II. Endre király idegen földön harcol addig felesége, Gertrúd és annak meráni udvarnépe vígan él. A háttérbe szorított magyar főurak leszámolásra készülnek, de Bánk bán Magyarország nagyura ellenzi a felkelést. Ő hű királyához, de hamarosan rájön, hogy az idegenek mit tettek az országgal. Összetalálkozik régi emberével Tiborccal aki beszámol neki a jobbágyok tarthatatlan helyzetéről. Bánk feleségét, Melindát aljas módon elcsábítja Ottó, Gertrúd öccse. Ez már sok Bánknak. Felkeresi a királynét és felelősségre vonja. A vita közben váratlanul megjelenik Ottó, de Bánk láttán elmenekül. Gertrúd tőrt rántva ront Bánkra, de a nagyúr megöli. Bánk Tiborcra bízza Melindát és kisfiát. Az asszony megzavarodott elmével szorítja magához a gyermeket és a Tiszába veti magát. II. Endre hazatér a háborúból, feleségét a ravatalon találja. Bánk bevallja a gyilkosságot, de nem érez bűntudatot. Csak akkor omlik össze amikor behozzák felesége és kisfia holttestét. A király látja, hogy már felesleges bosszút állnia.