Az önmagát lehetséges új Monroe-nak álmodó vidéki színésznőt próbafelvételre rendelik fel a filmgyárba. Akik láthatatlan, személytelen erőként dolgoznak vele azok a "színész nem ember" elvi alapján álló, fásult, rutinból dolgozó filmesek. A manipuláló, megalázó és végül az álmokat összetörő filmiparosi erők a társadalmi rendszerben fokozódó elidegenedést éreztetik.