Járunk-kelünk a városban: utazunk vonaton, felhőtlenül ülünk be autókba, olykor elnéző derűvel hallgatjuk értelmiségiek egymást és bennünket ugrató beszélgetéseit, becsengetünk lakásokba ahol nők várnak ránk és képek és képek altatják el fürkésző szemünket - a valóság mint színes tévé - és videomonitorok fantasztikus és visszajátszható mozgóképe kívánja magát elfogadtatni velünk. Aztán egy váratlan pillanatban egy csepptől is kicsordul a pohár: minden összezavarodik. Hirtelen a kérdések lesznek fontosak: vajon azt látjuk-e amit látunk, azt halljuk-e amit hallunk vagy csak látásunk és hallásunk szándékait ismerjük fel azon a tárgyi és szellemi anyagon amely - feltehetőleg - körülvesz bennünket.