A rendező gyermekekkel játszatja el a madáchi drámát. A szabad, elvadult természetbe helyezett látomásszerű, a látvány szintjén is egymáshoz kapcsolódó bibliai és történelmi színekben a gyermek Ádám a gyermek Luciferrel végigjárja a tudás megszerzésének történetét, az emberiség történelmét. A Paradicsomból való kiűzetéstől kezdve a történelmi korokat, az egyes korokon belül a haladásnak, a virágzásnak, a hanyatlásnak fázisait a tézis-antitézis-szintézis dialektikája szerint élik át, csak a helyszín állandósága mond ennek ellent. Az eszkimóvilág után önmagát elpusztítani akaró Ádámot a gyermek Éva szavai megállítják: az emberben él az esély a folytatásra. Az Úr szavára felfelé tekintő gyermekpár mögött azonban ott a Halál.