színes, magyar színházi felvétel, a Katona József Színház előadása, 119 perc,2004
rendező: Zsámbéki Gábor dramaturg: Fodor Géza, Ungár Juli fordító: Vas István zene: Sáry László asszisztens: Tiwald György jelmez: Földi Andrea díszlet: Bagossy Levente
Lázár Kati (Pernelle asszony, Orgon anyja) Bertalan Ágnes (Elmira, Orgon második felesége) Lukáts Andor (Orgon, Elmira férje) Fenyő Iván (Damis, Orgon fia) Rezes Judit (Mariane, Orgon lánya, Valér kedvese) Dévai Balázs (Valér, Mariane kedvese) Máté Gábor (Cléante, Orgon sógora) Fekete Ernő (Tartuffe, álszent) Fullajtár Andrea (Dorine, Mariane komornája) Elek Ferenc (Lojális úr, törvényszolga) Rajkai Zoltán (Rendőrhadnagy) Tóth Anita (Pernelle asszony szolgálója) Takátsy Péter (Tartuffe szolgálója)
A Tartuffe-ben, a képmutatók zsarnoki uralmának e pompás torzképében minden idők egyik legnagyszerűbb komikus remekművét tiszteli az egész művelt világ. Remekbe szabott alakjai, eleven, pergő cselekménye, költői nyelve méltán tették a vígjátéki színpad örökké aktuális, élvezetes darabjává. A Tartuffe azonban nemcsak művészi alkotás, hanem mint minden igazi nagy mű, bátor cselekedet is. Moliere a Tartuffe megírásával és bemutatásával örök érdemeket szerzett a mások hiszékenységéből élő bigottság leleplezésében és a józan emberi ész, a felvilágosult gondolkodás uralomra juttatásában. A darab udvari bemutatója a hatalmas sikeren kívül zajos felháborodást váltott ki a józan ész ellenségeinek táborában. A klérus és a főnemesek kieszközölték a színmű betiltását, és Moliere-nek több évi szívós küzdelmébe került, míg a király engedélyével a nyilvánosság előtt bemutathatta.