A Mestersége színész-sorozat mai adásában Horváth Sándor mesél a barátnak és munkatársnak: Száraz Györgynek - akinek több darabjában is játszott - művészi hitvallásáról, az empátia fontosságáról, átélésről és élménygyűjtésről, valamint a mindig elölről kezdés művészetéről. Arról, hogy egy gyermekkori könyv-élmény mennyire meghatározó lehet; hogy bizonyos történelmi korszakokban mennyire nehéz segítő emberek, társak nélkül megkapaszkodni; és hogy a leglényegesebbet hagyjuk ki a történetből, ha a színészetet a cím szerint csupán mesterségnek fogjuk fel. Az "élet teremtésére való kísérlet" kimerítő, mégis ez ad értelmet a színészi munkának, hiszen ez az ami állandó, örök.