Manyikára nincsenek szavak. Kiss Manyira akit mindenki Manyikának szólított, aki tehetséges volt mint a nap, akinek humora utolérhetetlen volt és aki bármikor bármilyen bőrbe bele tudott bújni minden erőfeszítés nélkül, a Jaj de jó a habos sütemény Jucikájától, a vécés nénin keresztül a Kurázsi mama, az Éjjeli menedékhely, a Három nővér, a Kispolgárok, A revizor vagy a Bodnárné színpadi csodájáig. Akinek megannyi arcára, egy egy szavára, hangsúlyára, fintorára élénken emlékszünk a képernyőről és a színpadról. A színészi életünknek sok tehetséget adó Kolozsváron indult pályája, majd Szeged és a főváros ünnepelt művésze lett, nem egycsapásra, hanem kemény és szorgalmas munkával. És azzal az ösztönös tehetséggel és tévedhetetlenséggel, mely pályatársa és játszótársa Márkus László szerint olyannyira jellemezte őt. Idézzük vissza egy órácskára Manyika tündéri alakját!