A Woyzeck valóságalapja egy Büchner korában szaklapokban is nagy vitákat kiváltó bűnügy, egy Woyzeck nevű katona féltékenységből elkövetett gyilkossága, illetve a bűnös kivégzése volt. Büchner költői vízióban már-már a későbbi expresszionizmus eszközeivel idézi fel a tébolyba és gyilkosságba (talán öngyilkosságba is) kergetett szegény nyomorult alakját és azt a társadalmi miliőt amelyet a szadista-félnótás Kapitány, a tudományos fantazmagóriái alapján emberekkel kísérletező Doktor, a nőcsábász Ezreddobos, valamint Marie, a prostituálódó lányanya képvisel. A mindenkitől megtaposott kisember, Woyzeck félreérthetetlenül áldozat és nem bűnöző – gyilkossá életkörülményei teszik, nem pusztán hallucinációi, beteg idegrendszere.
Büchner nem tudta befejezni a drámai képsort. Legyengült szervezetét megtámadta a tífusz és gyorsan végzett vele. Zürichi sírba temették a német irodalom egyik legígéretesebb, nagy tudású alakját.