A film hősnője fogoly, fotómodellként a konzumkultúrához, magánemberként egy kisszerű, szeretni sem képes, ám féltékenykedő fickóhoz láncolva. Megismerkedik egy bíróval aki aktív korában legálisan, nyugdíjba vonultan illegálisan ítélkezik embertársai fölött. Az emberek rosszak - mondja. Nem, csak erőtlenek - válaszolja a lány és a fogolyléten túlra mutatóan minden gesztusa, ellentétben az ítélkezőével, részvéttel teli. Kapcsolatuk az idegenségtől közelít a szeretet felé, mígnem a bíró följelenti magát és egyszer csak álmodni is képes: boldog jövőt álmodik - nem magának - a lánynak.