A főhős Robinson Crusoe hajótörést szenved a tengeri utazása alatt és egyedül partra vetődik egy lakatlan szigetre. Erkölcsi és fizikai erejével, leleményességével egyedül képes fenntartani magát egy puszta szigeten. A magára maradt ember megszervezi az egyedüllétet. Nem él társadalmon kívüli életet, hanem egyedül is egy életrendszert alakít ki, amely nem szakad el az elvesztett társadalomtól, képe a természet felett úrrá levő embernek. Robinson egymagában is képes megőrizni ember voltát és emberi méltóságát és egymagában is polgári életet él. Annyira, hogy amikor tizennyolc év után egy odavetődő vadembert ejt rabul, ezt szolgájává teszi. Huszonnyolc év után egy hajó rátalál, és végre visszatérhet az emberi közösségbe. Robinson próbálja megőrizni emberi méltóságát és társadalmi rangjának legalább a látszatát. Úgy tűnik Péntek segítségével sikerrel jár. Kezdetben ugyan komoly nyelvi nehézségekbe ütköznek, ám ennek áthidalására idejük van bőven. Apránként megismerik egymás kultúráját, és hamarosan az úr-szolga viszonyból őszinte barátság születik. Olyannyira, hogy Robinson a veszélyben barátjáért hajlandó kockára tenni akár az életét is.