Televíziós mesék felnőtteknek című sorozat része. A történet délkelet-ázsiai motívumok alapján készült. A főhivatalnok segítségért kiált, az ajtónállók azonban már csak halott urukat találják, a belülről láncokkal lezárt helyiségben. A vizsgáló igencsak titokzatosnak tartja az esetet, ugyanis a szobát csak ezen az egy ponton lehet megközelíteni. A gyilkosnak nincs nyoma, az őrök sem bemenni, sem kijönni nem láttak senkit. Megkezdődik a ház népének kihallgatása. A vizsgáló elé viszik a főhivatalnok ketrecben őrzött feleségét is, aki különös történetet ad elő. Az asszony volt férjével, az írástudóval érkezett a palotába aki az előkelőség jóindulatát kérte annak érdekében, hogy álláshoz jusson. A házaspár különleges ajándékot vitt vendéglátójának egy varázstükröt. A tükör mindenkinek megmutatja, mi a leghőbb vágya. A főhivatalnok azonnal kipróbálta s a látványtól az írástudó ijedt meg legjobban. Kiderült ugyanis, hogy a házigazda vendége feleségére vetett szemet. Kockajátékba kezdtek s mivel a vendég többször is veszített, a főhivatalnok a szemrevaló asszonykát kérte cserébe. Ez ellen a házaspár igencsak tiltakozott, ezért a házigazda az írástudót lefejeztette, asszonyát pedig ketrecbe záratta. Ettől kezdve a gonosz férfi örökös rettegésben élt, hiába volt minden óvintézkedés, a lefejezett írástudó szelleme nem hagyta nyugodni. Egyszer amikor a varázstükörre pillantott, igazságtevő énje nézett vissza rá. Ellentéte hívására a képzelet-tükörbe lépett s áthaladva az emlékezés folyosóin, gonosz tetteivel találta szembe magát. Tiszta énje szobájához érve, kockajátékba kezdtek. Mivel a játszmát elveszítette büntetésképpen ítélőszék elé kellett állnia. Bűnei miatt nem nyerhetett bűnbocsánatot, lelkiismereti énje öngyilkosságra ítélte. A történet hallatán a vizsgáló belátja, hogy az esetnek nem lehet más magyarázata s a főhivatalnok minden vagyonát az írástudó özvegyének ítéli.