Traudl Junge 1943-tól a náci birodalom összeomlásáig volt Adolf Hitler egyik személyi titkárnője. Dolgozott a főhadiszálláson a Farkaslakban, az obersalzburgi Berghofban és a berlini különvonaton. 1944-ben szemtanúja a sikertelen Stauffenberg-merényletnek; a háború utolsó napjait és a Führer öngyilkosságát a Führerbunkerben, a körbezárt fővárosban élte át. Hitler Traudl Jungenek diktálta le végrendeletét.
Ebben a filmben nyilatkozik először Traudl Junge nyilvánosan az életéről, vall önmagáról. Beszél müncheni gyerekkoráról, a véletlenekről és az életkörülményekről, amik először Berlinbe "A Führer Kancelláriájába" majd később mint személyi titkárnőt a Farkaslakba vezették. Beszámol a napi eseményekről, amelyek barátságos banalitása abszurd ellentmondásban van a náci hatalom népirtó politikájával.

Az utolsó óráig nem bocsátkozik spekulatív történelem-értelmezésekbe Hitler személyével kapcsolatban. A filmben tanúi lehetünk, ahogy Junge asszony a nemzetszocializmus dühödt ellenzőjévé lép elő, valamint ahogyan arról vall, hogy soha nem tudta magának megbocsátani akkori naivitását, nemtörődömségét.

A film bemutatója 2002-ben volt a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Traudl Junge súlyos betegsége után, 2002. február 12-én halt meg; néhány órával a film ősbemutatója után.

"Számomra Junge asszony egy tiszteletre méltó asszony, azon kevés emberek egyike, akik iránt azért érzek mély tiszteletet, mert hajlandóak a történelemből, saját maguk történetéből tanulságokat levonni. (...) A film egy olyan embernek a története, aki azáltal, hogy képes volt elgondolkodni és változtatni életén, készen állt tanulni hibáiból és tudatosította magában múltbéli hibáit. (...) Amint felkészült arra, hogy feldolgozza és a nagy nyilvánosság előtt is felvállalja múltját, azután érezte magát késznek arra, - saját bevallása szerint - hogy életétől is megváljon." - André Heller, rendező