színes, szinkronizált angol-amerikai történelmi filmdráma, 100 perc, 2009
rendező: Thaddeus O'Sullivan forgatókönyvíró: Hugh Whitemore producer: Frank Doelger, Julie Payne, Tracey Scoffield, Ann Wingate ügyvezető producer: Ridley Scott, Tony Scott, David M. Thompson, David W. Zucker zeneszerző: Howard Goodall operatőr: Michel Amathieu vágó: John Bloom, Antonia Van Drimmelen
Brendan Gleeson (Winston Churchill) Iain Glen (VI. György király) Janet McTeer (Clementine Churchill) Len Cariou (Franklin D. Roosevelt) James D'Arcy (Jock Colville) Bill Paterson (Clement Attlee) Patrick Malahide (Bernard Montgomery dandártábornok)
A náci Németország legyőzése után választásokat tartanak Angliában. A szavazatok összesítése azonban egy hétnél is tovább tart. A hivatalban lévő miniszterelnök, Winston Churchill Franciaországba utazik pihenni a családjával. Pihenésről persze szó sincs. A feleségével és a lányával feszülten várja az eredménnyel kapcsolatos információkat. Miközben Churchill a politikai pályafutását, a sorsát eldöntő hírekre vár, megelevenedik a múlt. A vészterhes időszak, amikor ő irányította körülzárt országának védelmét. Igazi nemzeti hős volt, aki nem engedte, hogy a brit oroszlánt térdre kényszerítsék.
I.
Fájlnév: Churchill haboruja - Into the Storm 2009.avi Fájl mérete: 737 Mb.
[Film] Érvényes: Igen [AVI] Időtartam: 01:39:02 Film teljes: Igen
"nem engedte, hogy a brit oroszlánt térdre kényszerítsék."
A brit nemzeti hősnek köszönhető, hogy a győztesek között a háború legnagyobb vesztese Anglia volt. Nyakig eladósodott az USA-nak, a birodalma összezsugorodott, a szétesés szélére került, az angol befolyás mindenhol lecsökkent. És Európa felét kénytelen volt átengedni a szovjeteknek.... Ennyit a háborús hősről, akit nem véletlenül, nem választottak újra, és a háború után félreállítottak. Anglia hanyatlása a nácik nélkül is bekövetkezett volna, így viszont még többet vesztett, és ezt sokan nem bocsátották meg Churchillnek. A Brit Birodalom vége, Európa lerombolása és bolsevizálása, az USA szuperhatalommá emelése túl nagy ár volt...hát igen...meg kellett volna egyezni Hitlerrel, és hagyni, hogy elintézze Sztálint, csak hát Hitler a zsidóságot is el akarta intézni, mert mind a kapitalizmust, mind a bolsevizmust ők dominálták, és ez már sok volt a Nyugat romlásnak indult civilizációjának. Nem Hitler hajtotta előre a történelem kerekét, hanem a Nyugat állította meg és hajtotta zsákutcába. A sokkal egészségesebb alternatívát képviselő Németország bukjon el, maradjanak a zsidók, és Európa fele legyen a szovjeteké - ez lett a háború következménye. Tehát Amerikán és a Szovjetunión kívül mindenki ráfázott a nagy győzelemre. A hagyományos európai nagyhatalmak lehanyatlottak, a Szovjetunió végül összeomlott, mert sosem volt kulturális alapja, politikai vonzereje, s így tartós fennmaradási távlata sem, s látni azt is, hogy a nyugati civilizáció végül mekkora zsákutcába jutott. Az egész létezése fenntarthatatlanná vált, ami nem csoda, hiszen a profithajsza gátlástalan kapzsisága vezérli, az emberi és természeti erőforrások viszont végesek. És micsoda meglepetés! A porondon maradt USA, a demokrácia dicső bajnoka is kimutatta foga fehérjét: mára nem egyéb, mint egy agresszív globális hatalom, államilag vezérelt bolygószintű terrorizmus, aki bárhol, bármikor beavatkozik, bárhol bárkit megfigyel, lehallgat, likvidál, korrumpál és manipulál. Tehát nyugodtan beszélhetünk Negyedik Birodalomról. Gyönyörű sztori és végkifejlet.
