XIV. Lajos - akit Napkirálynak hívtak - imádta a zenét és legfőképpen a táncot. Udvari zenészétől, a firenzei Giambattista Lully-tól és az udvari írótól, Moliére-től a király nagyszabású, sokszereplős színpadi balettműveket rendelt. A ruganyos, jó táncos hírében álló ifjú király maga akarta mindig a főszerepet játszani: táncával megjelenítette végtelen hatalmát. Az udvar előtt Lully titkolta plátói szerelmét a király iránt. A szenvedélyből pazar zenék születtek. Az aranyozott díszletek és kosztümök teljessé tették a földöntúli hatalom illúzióját. A Napkirály lábai előtt hevert olyankor a világ.