François középkorú régiségkereskedő. Pazar lakása és remek élete van, de egy társasági vacsorán azoknak a körében akiket a legközelebb érez magához szembesülnie kell azzal, hogy valójában senki sem kedveli. Arrogánsnak, önzőnek, harsánynak tartják és erősen kétlik, hogy akár csak egy barátja is lenne. Catherine, az üzlettársa fogadást ajánl: ha előáll a legjobb barátjával, megtarthatja azt a hatalmas görög vázát amit aznap vásárolt a cég kontójára. Ellenkező esetben Catherine-é lesz a váza. François elfogadja a kihívást és hiú reménnyel lapozgatva a noteszét egyre valószerűtlenebb személyekkel próbálja betöltetni a fontos szerepet. Párizsban járva-kelve újra meg újra beleszalad egy hetet-havat összehordó, nagy szívű taxisba, név szerint Bruno-ba. A sofőr buta fecsegése az idegeire megy a kiművelt François-nak, de irigyen lesi, hogy Bruno milyen jól elközlekedik az emberekkel. Ráveszi, hogy tanítsa meg neki hogyan kell barátkozni és közben megismeri a "titkot": kedvesség, mosoly és őszinteség. Egyszerűnek tűnik, de nem is olyan könnyű elsajátítani. Lehet, hogy François problémájának a megoldása ott ül mellette a taxiban?