Minden jó, ha vége jó, gondoltuk nemrég amikor az előző részben minden rossz elnyerte méltó büntetését, minden jó megkapta méltó jutalmát, a butus, melák Kronk - a gonosz Yzma egykori szolgája - pedig, - aki még ahhoz is gügye, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól - végre álmai foglalkozását űzheti és amellett, hogy főszakácsként dolgozik, vezetheti a kismókusok cserkésztáborát. Minden rendben tehát. Vagy mégsem? Kronk egy nap levelet kap apukájától aki arra készül, hogy hosszú évek után meglátogassa "kicsi" fiát. Kronk-ra még soha nem lehetett büszke, hiszen a melák még soha nem vitte semmire, éppen ezért a látogatás hírére Kronk pánikba esik. Vajon büszke lenne az apukája arra, hogy ő husikákat sütöget és mókusokkal játszadozik? Ennél azért komolyabb karriert várna tőle, nem? Még "szerencse", hogy régi gazdája, Yzma újra felbukkan a színen és bomba üzletet ajánl a kelekótya óriásnak: azt állítja, hogy feltalált egy csodálatos fiatalítószert és Kronk-nak csak el kellene adnia a főzetből néhány adagot az öregek otthonában ahol jól ismerik a kedves, bárgyú főszakácsot. Persze, ha az ötlet Yzmá-tól származik annak nem lehet jó vége.