fekete-fehér magyar háborús filmdráma, 94 perc,1991
rendező: Sára Sándor író: Domahidy Miklós forgatókönyv: Sára Sándor gyártásvezető: Dimény Tibor zene: Eötvös Péter operatőr: Sára Sándor, Sára Balázs vágó: Rózsa János
Szarvas József (Sili) Seress Zoltán (Menyus) Stohl András (Cövek) Mihályfi Balázs (Anti) Őze Áron (Csaba) Hetényi Pál (Jeleky Barna, Menyus apja hangja) Jan Nowicki (Jeleky Barna, Menyus apja) Andorai Péter (Berkovich szolgabíró) Madaras József (Bíró) Ráckevei Anna (Rostás Zsófi) Für Anikó (úriasszony) Hegyi Barbara (fiatalasszony) Nagy Anna (Mariska néni) Huszárik Kata (Lonka hangja) Cs. Nagy Anna (Lonka) Hámori Eszter (Ilonka) Berecz András (Sipos) Bereczky Péter (huszárhadnagy) Csíkos Gábor (Rostás) Czikély László (karszalagos férfi) Fakan Balázs (civil ruhás nyilas) Halmágyi Sándor (a borostás hadnagy) Kátó Sándor (fekete bőrkabátos nyilas) Méhes László (Zsófi bátyja) Román Sándor (katonalegény)
A II. világháború végén járunk amikor a német hadvezetés még egyszer megkísérli, hogy föltartóztassa az előretörő szovjet csapatokat. Öt magyar katona - egy őrmester és négy közlegény - már csak a túlélésben reménykedik, mint a magyar katonák zöme. Szerencsés körülmények között egy pecséthez jutnak melynek segítségével nyílt parancsot hamisítanak. Kis falvakban próbálják átvészelni a háborút. A lapítás iskolája azonban csak addig semleges módszer, míg föl nem bukkan az első döntési helyzet. Hőseink egy gyanakvó, ravasz bíró kérésére rendfenntartó feladatot vállalnak és jelentős szerepük lesz két fogoly tragikus halálában. A túlfűtött történelmi pillanatokban rosszul működnek a reflexek és vagy egy, az égből váratlanul lecsapódó repülőgép, vagy egy sorsával megbékélni nem tudó ember utolsó erőfeszítése fordítja visszájára az eseményeket.