Feri negyvennyolc éves, ebből huszonhatot a Csavargyárban nyomott le, mint betanított munkás. Munkásöntudat, munkáskórus, focimeccsek. Jó karban van, bár kissé hízásnak indult, nem kopaszodik, nagy dumás és nagy nőcsábásznak tartja magát, pedig csak a raktáros Gizikére járt rá a gyári időkben. Felesége - immár huszonhat éve - Joli, egy évvel idősebb nála. Örökké elégedetlen fejfájós asszony. Fénykorában a KÖJÁL-nál volt adminisztrátor, de leszázalékolták a cukra miatt. Hobbija a horgolás, a keresztrejtvény és a hosszú TV-sorozatok melyeket barátnőjével, a fodrász Icuval rendszeresen kibeszélnek. Lakótelepen laknak húsz éve, másfél szoba, sörös dobozok a szekrény tetején, Supraphon lemezjátszó, Máté Péter és Hofi-lemezekkel. Mióta leállt a Csavargyár, a társadalmi kapcsolataik a szomszédaikra és a volt kollégákra korlátozódnak. Feri az MSZP-re szavazott, Joli senkire, és hét éve nem élnek házaséletet. A nagyfiúk, Géza 1991-ben odébbállt Kanadába. Rossz tanuló volt, és a Nagy Indiánkönyvön kívül csak az EDDA tudta izgalomba hozni, meg a motorok. Ágika, a kislányuk Egészségügyi Szakközépiskolába jár. Szeretne Egészségügyi Egyetemre menni, idén már másodszor felvételizik a gyógytornász szakra. Szüzességét egy miskolci tahó vette el tizenhét éves korában, egy P. Mobil buli után. Azóta néha-néha ágyba bújik valakivel, de nem igazán érti, mi ebben a jó. A gyárat, ahol Feri régen dolgozott, kezdték széthordani, úgyhogy az új tulajdonos megbízott egy őrző-védő céget, hogy mentse a menthetőt. Ez a cég alkalmazta a helyismerettel rendelkező Ferit. Három műszak, elég lehangoló meló, de a semminél jobb. Azon a bizonyos szombat reggelen amikor Feri horgászni indult, Joli pedig éppen töltött csirkét készült sütni a házassági évfordulójukra, még nem sejtették, hogy délutántól rettenetesen meg fog változni az életük. Történetünk igazából itt kezdődik...