1919. január 29-én a helybéli polgárok (vasutasok, iparosok, kereskedők, orvosok, tanárok, diákok) és a környékben állomásozó katonák néhány egysége kiverte Balassagyarmatról a várost két hét óta megszállva tartó cseh csapatokat. A honmentő akció jó néhány halálos áldozatot is követelt és sokan megsebesültek az összecsapásokban. Az akkor alakulóban lévő csehszlovák állam antant parancsnokság alatt álló hadserege azzal a szándékkal lépte át a demarkációs vonalat - az Ipoly folyót - és foglalta el Nógrád vármegye székhelyét, hogy majdani határait még délebbre tolja és ezzel kész helyzet elé állítsa a nagyhatalmakat az I. világháború utáni helyzetet rendezni szándékozó párizsi béketárgyalásokon. A példaértékű városi összefogás azonban megakadályozta, hogy a cseh légió katonái hosszú távra berendezkedjenek az Ipoly bal partján és ezzel megmentettek egy darabka Magyarországot a jövőnek. A dicső emlékek mellett tehát máig kézzelfogható eredménye van a kiontott vérnek, ezt a győzelmet senki idegen hatalom nem írta felül, Balassagyarmat ma is Magyarország része.