Volt egyszer egy Magyarország. Tulajdonképpen mint ország, ekkoriban pont nem létezett. Sírok, romok, krónikák alapján lehetett emlékezni a múltjára - amit az itt élők meg is tettek -, ám a külvilág számára Magyarország neve úgy hangzott, mint Bergengóciáé, egy egykor virágzó múltbéli helyé. A történet szereplői vadászatra gyűlnek össze. A társaságnak tagja egy angol mérnök is. Fantaszta, feltaláló, kalandvágyó férfi, aki egyes vélemények szerint Palmerston angol külügyminiszternek küld jelentéseket. Merész elképzelései vannak a magyarok gazdasági felemelkedéséről és az ezáltal nyert függetlenségükről. Lelkesedését egy romantikus, titkolt szerelem is fűti melyet az egyik jelenlévő hölgy iránt érez. Persze ez a vadászat nem érdektelen az osztrák titkosszolgálat számára sem. Ilyen ez a kor. Gyönyörű szeptemberi idő van. Hőseink élvezik a szép tájat, az életet. Vadásznak. 1839-et írunk. Kilenc évvel vagyunk a kontinensen végigsöprő forradalmak és szabadságharcok előtt amikor Európa tudatában újra megjelenik egy ország, mely addig is jelen volt, mégsem létezett.