Bár jellegzetes vörös haja már megszürkült, de arcából és csodálkozó tekintetéből még mindig gyermeki ártatlanság, világravaló rácsodálkozás és kedvesség sugárzik. Egyszerre naiv, mindentudóan bölcs, tárulkozóan nyitott, titkokat rejtően zárkózott. Ő Harkányi Endre. A főiskola elvégzése után 1957-ben Debrecenben kezdte a pályát, majd 61-ben a rövid életű Petőfi Színház következett. 64-ben szerződött először a Vígszínházba. 68-tól a Mikroszkóp Színház, 78-tól a József Attila Színház tagja, majd 85-ben visszakerült a Vígszínház társulatába. Rövid ideig az Új Színháznak is tagja volt, majd ismét a Vígszínház következett. Nyughatatlan, ezért is vándorol színházról színházra, mert még ma is a helyét keresi. Azt a rendezőt aki úgy érzi, rá figyel. Legfőképp önmagában bizonytalan, saját tehetségét kérdőjelezi meg, miközben mindig úgy érzi, hogy nem kap tehetségéhez méltó feladatot. A főszerepek valóban elkerülték, ámbár azt is játszott (Malamud: A segéd) és remek alakítást nyújtott. De minden szerepében színpadon, filmen, televízióban a legkisebben is jelen van, figyelni kell rá. Tévedhetetlen stílusérzékkel játszik Shakespeare-t, Moliere-t, orosz klasszikusokat, mai magyar szerző darabját, vagy Beckettet, Ionescot.