Z. a tépelődő színész szerepein keresztül próbálja megtalálni az önmagához vezető utat, a valódi énjét. Egy nap megkapja Csontváry, a monomániás festő-zseni szerepét. Azét aki képes volt befogadni a mindenséget, sőt ő maga volt az és az élet minden egyes csodás pillanatát profetikus küldetéstudattal akarta átadni az embereknek. Z. megpróbálja átvenni Csontváry lényét, látomásaiban vele utazik Libanonba, Taorminába, Athénba és az arab sivatagon át. Mindkettőnek feladata van: az egyiknek másokon, a másiknak pedig önmagán segíteni. Útjuk az elmebetegek közé vezeti őket. Z. végre elvegyülhet.