Azt mondják, hogy a tánc egyidős a szerelemmel: olyan ösztönös kifejező forma amely már a beszéd előtt jellemezte az emberiséget. Ősi, személyes művészet amelyet minden kultúrában, még a primitív népeknél is megtalálunk. Már a barlangrajzokon is megpróbálták ábrázolni a táncot, mivel azonban alapvető eleme a mozgás ezért állóképen csak egyetlen elemét lehet bemutatni. A mozgókép viszont tökéletesen visszaadja a koreográfiákat, ezért a tánc már a film születésének hajnalán a rendezők kedvenc témájává vált. Az első táncosok csinos fiatal nők voltak, majd Hollywood minden irányzatot megörökített: a ragtimot, a chelstont, a balettot, a keringőt, a rock and rollt, majd a breaket. A "42. utca" című filmmel az álomgyárban külön műfaj jött létre amely megnyitotta az utat a musicalfilmek előtt melyeket Fred Astaire és Ginger Rogers tettek örökzölddé. A filmben részleteket láthatunk olyan feledhetetlen produkciókból melyek tánckoreográfiáikkal írták be magukat a filmtörténetbe, mint például a Grease, a Flashdance, továbbá olyan musicalekből melyek a most induló sorozatban vetítésre kerülnek - mint például az Óz, a csodák csodája, a Három kis szó, a Roberta, a Zenevonat vagy a Broadway Melody 1940.