Rendkívüli kifejező erejű dokumentumfilm készítésére vállalkozott 1996-ban David Breashears és expedíciója. A világ legnehezebben mozgatható és legbonyolultabb technikájú 70 milliméteres, szélesvásznú kameráját használták a filmezéshez, hogy lehetőleg minél többet vissza tudjanak adni nézőiknek a torokszorító látványból. A rendező harmadszorra jutott fel a világ tetejére, de ami az expedíció során történt, végleg megváltoztatta mindannyiuk életét. 1996. május 10-én négy expedíció 23 embere torlódott össze, hogy feljussanak a világ tetejére. Lassan haladt a láncolat, túl lassan. Az Everest hirtelen megmutatta félelmetes arcát, erős vihar támadt amely órákra megállította a menetet és a szerencsétlenebbeket a legsötétebb éjszakába kényszerítette. Többen túlélték a tomboló viharos éjszakát, de maradandó fagykárokat szenvedtek. A filmes expedícióra hárult a mentés megszervezése. A hősies erőfeszítések ellenére nyolcan lelték halálukat a jég fogságában. Testük örökre ott marad, hiszen kockázatos ilyen súlyokkal mozogni a labilis jégfalak között. A filmes expedíció tagjai nehéz szívvel rendezték soraikat és folytatták útjukat tizenhárom nap múlva. A Himaláját első ízben 1856-ben térképezték fel brit tudósok. A felmérő csapat vezetőjéről, Sir George Everest-ről nevezték el a legmagasabb csúcsot. Az Everest-en körülbelül 150 hegymászó vesztette életét. Sajnos az áldozatok száma évről évre nő, hiszen a 8000 méter már halál zóna ahogy a hegymászók nevezik.