Az Audiencia a cselekményét tekintve egy olyan ember története aki hiába próbál találkozni a pápával; ez az ember egyre csak senyved és végül belehal ebbe a megvalósíthatatlan kísérletezésbe. Végeredményben a film törekvése megfelel Ferreri régi tervének, hogy ugyanis filmre viszi Franz Kafka A kastélyát, azaz az egyénnek a hatalommal való összeütközését. Az Audiencia megint heves antiklerikális vitára ad alkalmat (Ferreri megint bőven ontja a nyilatkozatait), de ez sem csökkenti a mű jelentőségét; mert őszinte szenvedély hevíti ezt a filmet, valami nagy és heves vágy, hogy végre megszabaduljunk az emberi kapcsolatok bürokráciájától és a hivatalosságtól, igen ám, de – és ez a film egyik vigasztalan következtetése – nemcsak a hatalommal fonódott össze a bürokrácia és a hivatalosság, hanem az ember és Isten viszonyának igazi formáit is kiszorította és életünk egész szerkezetében minden lelki kapcsolat helyébe lépett. Az Audienciában Ferreri ismét Azconával dolgozik együtt és a Szuka után A nagy zabálásnak is megint Azcona lesz a társ-forgatókönyvírója. Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Faragó Éva fordítása ( FILMVILÁG 1984 junius)