Egyszer volt, hol nem volt egy ember, bizonyos Nikos a Baross téri aluljáró egy zugában. Itt talál rá két görög hagyatéki ügyvéd öltönyös-táskásan és velük együtt a csoda. Vagyis valami Nikosi szemmel elképzelhetetlen örökség: igazi luxusszálloda egy félszigetnyi területen, egy görög rokon végrendelkezésének köszönhetően. Először nem is érti, aztán meg ugyan érti, de nem hiszi. Repülőre ül hát, hogy Krétán átvegye örökségét a Capsis szállodát. Persze ott sem tudja megtagadni önmagát: fűnyírók közt alszik, hajszál híján felgyújtja a nagy múltú szállodát, reflexszerűen üres üvegeket szedeget a tengerparton, mohón tömni magába a leszedett tányérok maradékát? És hogy még mi szakad a nyakába? Egy magyarul furán-viccesen beszélő görög ügyvéd; egy katonás igazgatónő, kinek érző szívét kemény páncél borítja; egy charter-nyi fékezhetetlen jókedvű hajléktalan Budapestről, egy fiatal zongorista; egy pénzéhes nagynéni és egy volt feleség; egész népes, örökségvadász rokonság határon innen és túl, a kapzsiságról szóló mesék minden jellemzőjével.